Az eddig kikristályosodott álláspontok alapján az a konszenzus feltételezhető, hogy az ország szolidaritás elvű, döntően közfinanszírozásra épülő egészségbiztosítási rendszert kíván állampolgárai számára biztosítani.
A társadalom mára már Magyarországon is elfogadta, hogy bizonyos egészségügyi ellátások nem tartoznak a közfinanszírozott körbe (plasztikai sebészet, bizonyos fogászati ellátások, szépészeti beavatkozások, stb.). A fejlett országok is meghatározták a teljes mértékben közfinanszírozásban nyújtott szolgáltatások körét, illetve a részben (százalékos mértékben) közfinanszírozott ellátásokat is (ez utóbbi a gyógyszer ártámogatáson belül teljesen elfogadott hazánkban is).
A társadalom, illetve a piac azonban joggal elvárja, hogy a közfinanszírozott ellátások köre legyen egyértelműen és pontosan meghatározva, objektív paraméterekkel definiálva. Ameddig ez nem történik meg, addig a korrupció, a protekcionizmus jelen van, illetve felütheti a fejét egyes kevésbé hozzáférhető szolgáltatások tekintetében.
Az egészségügyi ellátásokhoz történő egyenlő hozzáférés minden demokratikus berendezkedésű állam számára kívánatos cél. Az egészségbiztosítás által finanszírozott termékek és szolgáltatások körét, valamint a közfinanszírozott ellátás alanyait pontosan meg kell határozni. Ennek a definíciónak összhangban kell lenni az ország szociális ellátó rendszerével (nyugdíjrendszer, rokkantak gondozása, szociális ellátás, stb.), munkaügyi rendszerével (munkanélküli ellátás, munkajövedelem kiesés pótlásának rendszere), oktatási berendezkedésével (orvosi egyetemek finanszírozása).
Ezen kívül tekintettel kell lenni a társadalom demográfiai jellemzőire (munkaképes korú lakosok aránya), a társadalmi kulturális hagyományokra, értékrendekre (nők foglalkoztatása, gyermek születés támogatása, rászorultak gondozása stb.). Az összefüggések meghatározásának pontossága nagyon fontos, hiszen a szabályozó rendszer paramétereinek száma magas, így a különböző döntések okozta változások mérése és értékelése körültekintést igényel.
A közfinanszírozott egészségbiztosításon belül a következő alrendszerekről kell dönteni:
- Járványügy, közegészségügy, katasztrófa elhárítás, hadiegészségügy
- Prevenció, szűrés, munkaegészségügy
- Pénzbeli ellátás (munkajövedelem pótlás)
- Nyugdíj korhatár alatti rokkant megállapítás és ellátás
- Egészségügyi szolgáltatások, ellátás és terméktámogatás
Az államok jelentős része az egészségbiztosítási körön kívülinek tekintik a járványügyi-, közegészségügyi kérdésekkel, katasztrófa elhárítással és a hadieseményekkel kapcsolatos egészségügyi ellátásokat. Az ezekkel kapcsolatos költségeket központi állami pénzalapokból finanszírozzák.
A prevenció és szűrés kérdése szintén független az egyén élethelyzetétől, inkább az állami szerepvállalás mértékének kérdése. Ezért ez is inkább központi állami költségvetésből finanszírozott szolgáltatások biztosításával oldható meg. A munkaegészségügy finanszírozása pedig általában a munkáltatókra terhelt költség, mivel ennek alanyai kizárólag a munkavállalók.
Király Gyula teljes írását a Növekedés.hu közli.