A kórházak adóssága egyetlen hónap alatt 9,5 milliárd forinttal nőtt, így július végére elérte az 59 milliárd forintot. Bár az egészségügy idén 80 milliárd forinttal több beépülő forrást kapott, a tartozások továbbra is gyorsan gyűlnek, és szakértők szerint év végére akár a 100 milliárd forintos szintet is elérhetik.

A teljes kórházi adósság a Magyar Államkincstár (MÁK) friss, július végi adatai szerint 59 milliárd forintra nőtt a nyári hónapban. Egy hónappal korábban 49,5 milliárd forintot mutattak a MÁK számai.

Egy hónap alatt a 9,5 milliárd forintos növekedés mindenképpen soknak mondható

– erősítette meg lapunknak Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára.

Úgy fogalmazott, hogy továbbra is igaz, hogy az idei adósságnövekedés „leköveti” a tavalyi tendenciákat, ami annak fényében rendkívül érdekes, hogy idén további 80 milliárd forintos beépülő forrást kapott az egészségügy.

Mivel az áremelkedés és az infláció önmagában nem magyarázza az adósság növekedését, az adósságállomány emelkedése mögött a következő folyamatok állhatnak a szakember szerint.

Ismét beindult a bérverseny az intézmények között, vagyis a szükséges szakszemélyzet átcsábítása magasabb jövedelemért. Mivel a bértábla eléggé zárt, különböző kreatív juttatásokkal lehet feltornázni a hivatalos kereseteket – mondta Rásky László.

Úgy véli az Orvostechnikai Szövetség főtitkára, hogy az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó finanszírozási korrekciók – HBCS (Homogén Betegségcsoportok) és általános finanszírozási korrekciók – nem elégségesek. Az ellátások jelentős része még mindig veszteséges, egyes költségtényezők árának növekedése pedig további deficitet generál.

Egyes intézményekre továbbra is igaz, hogy a kapott finanszírozás alig több, mint a bértömeg. Sok helyen az alapműködés finanszírozása is nehézkes, így nem csoda, hogy az intézményrendszer számtalan pontján adósság keletkezik.

Milliárdos tartozásokat görgető kórházak

Július végére ismét több kórház adóssága is milliárdos nagyságrendűre nőtt. A legnagyobb tartozást a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet halmozta fel, amelynek adóssága 3,143 milliárd forintra rúgott. Nem sokkal maradt el ettől a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház, 2,624 milliárd forintos tartozással.

A budapesti intézmények közül különösen nagy adósságot görgetett az Észak-budai Szent János Centrumkórház, ahol július végén 2,039 milliárd forintnyi kifizetetlen számlát tartottak nyilván. Hasonló nagyságrendű, 2,06 milliárd forintos tartozás gyűlt össze a Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézetnél is.

A milliárdosok mellett több intézmény tartozása is megközelítette az egymilliárd forintot. A Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórház adóssága 1,118 milliárd, a Heves Vármegyei Markhot Ferenc Oktatókórházé 1,052 milliárd, a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központé pedig 1,014 milliárd forint volt.

A listán további jelentős tartozások is szerepelnek: az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet 1,479 milliárd, a Budapesti Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház 955 millió, a Hatvani Albert Schweitzer Kórház 988 millió, míg az Észak-pesti Centrumkórház-Honvédkórház 860 millió forintos adósságot halmozott fel július végére.

Kérdésre válaszolva, hogy idén is rekordmagas lehet-e év végére a kórházi adósság, vagyis elérheti-e a 100 milliárd forintot, az OSZ főtitkára azt mondta: egyelőre nem látszik, hogy mi gátolhatná ezt meg.

Felidézte, hogy 2025 év végén 95,5 milliárd forint tartozást görgettek maguk előtt a kórházak és a hozzájuk tartozó háttérintézmények.

Kivárnak a beszállítók

A kórházi beszállítók érdekeit képviselő főtitkár szerint a magas tartozásállomány ellenére a mintegy 4500 kis- és középvállalkozás továbbra is biztosítja az eszközöket az intézmények számára.

Az egészségügyi beszállítók cégvezetői egyelőre kivárnak. Bár Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter egy nyár eleji konferencián az idei évre 500 milliárd forintos többletforrást ígért az egészségügynek, a vállalatok körében továbbra is óvatos a várakozás: azt latolgatják, hogy a költségvetés helyzete mellett valóban megérkezik-e a beígért pluszpénz, és ha igen, mekkora összeg áll majd ténylegesen rendelkezésre. Legalább ennyire fontos kérdés az is, hogy a kormány mire fordítaná a többletforrásokat, vagyis mely területeket kezeli prioritásként.

Fontos lenne, hogy a kormányzat alaposan kielemezze a ráfordítás-adatgyűjtési projekt eredményeit és az eredmények alkalmazhatóságát. Rásky László szerint elég pontosan látszik, hogy milyen erőforrásai és milyen lehetőségei vannak jelenleg a magyar egészségügynek – nyilvánvaló, hogy az ellátásokat és a szolgáltatások szintjét ehhez mérten kell meghatározni. Az látszik, hogy rengeteg feladat van, de korlátozottak a kapacitások. Ebben a helyzetben nem könnyű jó döntéseket hozni.

Július végén így néz ki az egyetemi klinikák tartozása:

• Szegedi Tudományegyetem: 7 milliárd forint;
• Debreceni Egyetem: 6,6 milliárd forint;
• Pécsi Tudományegyetem: 6,7 milliárd forint;
• Semmelweis Egyetem: 1,9 milliárd forint.

A szakértő szerint a finanszírozás jelenlegi hiányosságai leginkább a klinikák működésében jelennek meg. Egyrészt az ellátandó populáció mérete, másrészt a csúcsintézményi státusz jelenti a problémát. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a klinikák már nem tudják továbbküldeni a betegeket, tehát a legveszteségesebb ellátásokat is el kell végezniük. A másik fontos tényező, hogy az egyetemek üzemeltetése nem került át a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatósághoz (KEF), és bár időről időre kaptak például rezsikompenzációt, a jelentősen megnövekedett rezsi- és egyéb üzemeltetési költségek jelentős terheket rónak ezekre az intézményekre. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyetemek jelentős, és sok esetben nem korszerű ingatlanállománnyal, illetve bizonyos intézmények (pl. Debrecen) örökölt rossz finanszírozási struktúrával kénytelenek működni. Ennek a rendbetétele nagyon nagy kihívás, amit nem lehet önmagában az újbóli állami fenntartásba vétellel orvosolni.

Arra a kérdésre, hogy ez pénzügyi szempontból inkább stabilitást hozhat az egyetemi klinikák számára, vagy éppen ellenkezőleg, újabb bizonytalansági tényezőt jelenthet, Rásky László azt mondta: az adóssághelyzet szempontjából az alapítványi működésnek semmiféle előnye nem volt.

Érthető módon az alapítványok vagyonából egyetlen fillér sem szolgálta például az adósságrendezést. Ennek oka, hogy az alapfeladat finanszírozása állami feladat. Mivel a gyógyítás anyagi terheinek biztosítása továbbra is az állam feladata lesz, ez újabb motiváció lehet a finanszírozás javítására. De ezen túlmenően itt további intézkedésekre is szükség lehet, amelyek javítják az egyetemek gazdálkodási helyzetét.

Az elmúlt hetekben több kórházigazgatót is leváltottak, illetve új vezetőket neveztek ki. Arra a kérdésre, hogy ez mekkora bizonytalanságot okozhat egy olyan egészségügyi rendszerben, amelyben közben gyorsan nő a kórházi adósság, az OSZ főtitkára lapunknak azt mondta: annak idején, a „tolerálható adósság” kiszámításakor a projektvezető minden kórház esetében számszerűsítette a menedzserhatást is, azaz, hogy az adott vezetésnek számszerűen mekkora szerepe van az adósság keletkezésében.

Nyilvánvaló, hogy egyetlen kórház esetében sem a menedzserhatás volt az adósságállomány kialakulásának fő tényezője, és nem valószínű, hogy a kórházigazgatók leváltásánál ezt vette volna figyelembe a munkáltató. Az elmúlt években az intézményvezetők jogkörét jelentősen kurtították, ami azt eredményezte, hogy a kórházigazgatók inkább főadminisztrátorok lettek, mint menedzserek – amin célszerű lesz változtatni – tette hozzá Rásky László.

„Mivel a konkrét döntések háttere nem ismert, inkább csak általánosságban tudom megfogalmazni azt, hogy egy új kormányzatnak érdemesebb lehet bizalomépítő és nem bizalomromboló intézkedésekkel kezdenie” – mondta lapunknak az Orvostechnikai Szövetség főtitkára.