Romló helyzet

Tavaly kétszer is konszolidálta a kórházak adósságát a kormány: egyrészt az év elején amikor a 2019-ről áthúzódó tartozásokat rendezte több tízmilliárd forint értékben, majd a 2020-as év utolsó napjaiban dobott 45 milliárd forintos mentőövet az állam (eredetileg a kormány határozott elképzelése volt, hogy 2020-ban egyáltalán nem termelhetnek adósságot a kórházak, ám ezt a Covid-járvány hullámai gyorsan és alapjaiban írták felül). Ez a dupla adósságrendezés azonban csupán arra volt jó (ahogyan a lenti ábránkon is látható), hogy ideig óráig alacsonyabb szinten tartsa az adósságállományt, az alapvető trendet és a megszokott folyamatokat nem tudja megtörni (igaz, nem is lehet ez a célja), a tartozások tovább halmozódnak. Olyannyira, hogy 2021-ben a helyzet rosszabb, mint a korábbi években, ha az adósság-újratermelődés dinamikáját nézzük.

A tavalyi év végi (legutóbbi adósságrendezés utáni) állapot szerint az állami intézmények adóssága közel a hatszorosára emelkedett. 2020-ban július végéig az azt megelőző konszolidálás előtti állapothoz viszonyítva a tartozásállomány "csupán" 62%-kal nőtt, 2019 júliusában pedig 3,5-szeres növekedést láthattunk 2018 év végéhez képest.

Az intézmények romló pénzügyi helyzetének következtében a kifizetetlen számlák összege a legfrissebb, július végi adatok szerint másfél éves csúcsra ért. Ez volt az apropója annak, hogy megkeressük a Magyarországon működő legnagyobb, orvostechnikai beszállító cégeket képviselő szervezeteket, értékeljék az aktuális helyzetet, mutassák be a háttérben húzódó folyamatokat, vázolják fel a kilátásokat és a kihívásokat.

Mégis miért emelkednek megint az adósságok?

Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára válaszát azzal indította, hogy

hazai egészségügy – és benne a fekvőbeteg-ellátás – finanszírozása évtizedek óta elégtelen.

 A fekvőbeteg finanszírozás alapját jelentő HBCS-pontrendszert 1993-ban, míg a teljesítményvolumen-korlátot (TVK) 2004-ben vezették be. A HBCS-pontrendszer először az orvosszakmai lobbik áldozatává vált: van néhány eljárás, amit a költségvetés az árán (vagy annál is jobban) finanszíroz, miközben a HBCS-kódok többségét régóta nem korrigálták, így ezek alulfinanszírozottak: azaz az ellátásokért és az egyes műtéti eljárásokért a kórházak nem kapják meg azt a pénzt, amibe az adott ellátás/eljárás kerül - magyarázta a szakember. A főtitkár arra is emlékeztetett, hogy a koronavírus-járvány nagy részében az elektív ellátásokat (halasztható műtétek) felfüggesztették. "Mivel így a kórházaknak hagyományos értelemben nem volt értékelhető teljesítményük, a kormány a teljesítményfinanszírozás helyett több alkalommal áttért az átlagfinanszírozásra – ezzel azonban a legtöbb intézmény rosszabbul járt. Ráadásul a Covid-ellátás egy drága ellátási forma: nemcsak az intenzív-ellátási része, hanem az oltások is megterhelték az egészségügyi intézményeket" - emelte ki.

Külön érzékeltette a júliusi hónap adósságnövekményének rendkívüliségét számunkra. Ezalatt a kórházak adóssága 4,5 milliárd forinttal nőtt. "Mivel addigra a harmadik hullám már lecsengett, viszont a kórházak normál működése még korántsem állt helyre, gyakorlatilag elmondható, hogy egy rendkívül visszafogott működés mellett is nagy adósságot tudnak felhalmozni az intézmények – azaz egyértelmű, hogy a rendszer alulfinanszírozott" - húzta alá.

Rádai Tamás, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének igazgatója válaszában felidézte, hogy "a kórházi beszállítók már sokszor kaptak ígéretet a kifizetetlen kórházi számlák évtizedes problémájának megoldására". "Erről a jelenlegi kormányzati ciklusban is több kormánydöntés született, sőt 2020. januárban a sajtó nyilvánossága előtt maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy a kórházak eladósodása nem tekinthető bocsánatos bűnnek" - sorolta. A júliusi tartozásadat kapcsán pedig azt emelte ki, hogy a tartozások összege már a tavalyi csúcsértéket is meghaladta (2020. novemberben 45,7 milliárd forint volt). Az év végi kórházi adósságrendezés óta

A TARTOZÁSÁLLOMÁNY HAVONTA ÁTLAGOSAN 5,4 MILLIÁRD FORINTTAL NŐTT, AMIRE AZ ELMÚLT TÍZ ÉVBEN NEM VOLT PÉLDA.

"A kórházak eladósodása tehát még az utóbbi évekhez képest is felgyorsult, amelyben a koronavírus elleni védekezéshez kapcsolódó rendkívüli hatások is szerepet játszhatnak, de a valódi ok az évtizedek óta fennálló alulfinanszírozottság" - tette hozzá az igazgató. Arra is kitért, hogy szakmai konferenciákon az állami tisztségviselők is elismerik, hogy a kórházak gazdálkodási hiányát 45%-ban a nem megfelelő finanszírozás okozza. Vannak olyan orvosi szakmák, amelyekben a kórházak csak pénzügyi veszteség mellett képesek ellátni a betegeket - hívta fel a figyelmet Rádai Tamás.

Tóth Zsolt, a Magyar Medikai Gyártók és Szolgáltatók főtitkára azt emelte ki válaszában, hogy

a kórházi tartozások felhalmozódásának folyamata totális állami kontroll alatt áll,

arra a beszállítóknak nincs ráhatása. "Az intézmények az állam tulajdonában vannak, a menedzsmentet az állam nevezi ki, a gazdálkodást és beszerzést érintő követelményeket a jogszabályok részletekbe menően meghatározzák, a működést az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal rendszeresen ellenőrzi" - fűzte hozzá. Szerinte fontos lenne, hogy a kórházak fizetési késedelméhez kapcsolódóan az állam ismerje el a beszállítók törvényben rögzített jogát a gazdasági életben mindennaposnak tekinthető pénzügyi eszközök alkalmazására. "Rendkívül méltatlan, hogy az intézmények gyakran nyomást gyakorolnak a beszállítókra a késedelmi kamatról és a behajtási költségátalányról való lemondás érdekében" - vélekedett.

A Magyar Egészségipari Gyártók Szövetség válaszában kitért arra, hogy a kórházak korábbi teljesítményükhöz képest csökkentett kapacitással üzemelnek a járványügyi korlátozások feloldása után is, ebben feltehetően szerepet játszik az is, hogy

a 2021-től működő egészségügyi szolgálati jogviszony, illetve a jelenleg is fenntartott bázisfinanszírozás sem az orvosokat, sem pedig a kórházakat nem ösztönzi a nagyobb teljesítményre.

"Az eladósodás másik fontos tényezőjévé vált, hogy a központi béremelése nyomán az intézmények költéseinek döntő részét (egyes intézmények esetében ez az arány elérni a 90 százalékát is) a bérköltségek teszik ki, így az egyéb működési költségekre, így a beszállítók számláinak kifizetésére nem marad fedezet" - magyarázta a szervezet. Úgy vélik, hogy az adósságfelhalmozásban szerepet játszik az is, hogy a koronavírus-járványra fordított ellátás költségét jórészt utólag finanszírozza az állam, így az intézményeknek, illetve végső soron a beszállítóknak kell azt meghitelezniük.

Mi történik ebben a helyzetben a beszállítóknál?

Egy ilyen helyzetben érdekes, hogy hogyan élnek túl a beszállító cégek. Rásky László (OSZ) szerint a „pályalehagyók” száma nem túl magas – néhány tucat lehet –, ám ez félrevezető. "Ebben az ágazatban jellemzően több évtizede tevékenykedő cégek dolgoznak, amelyek a legnagyobb nehézségek ellenére is megpróbálnak kitartani" - részletezte. "Ne feledjük, hogy az állam és a beszállítók közötti bizalmi viszony több mint tíz éve kezdett megromlani, amikor először merült fel, hogy a cégek mondjanak le a követeléseik egy részéről" - emlékeztetett.

 

"Az orvostechnikai beszállítók többsége kényszerhelyzetben van: több évtizede felépített üzletről, egzisztenciáról, kapcsolati rendszerről nem könnyű lemondani, főleg akkor, amikor a kormány évek óta ígérgeti, hogy rendbe teszi a rendszert, az egészségügy finanszírozását" - adott magyarázatot a szektorban zajló háttérfolyamatokra az OSZ főtitkára.

Rádai Tamás (ETOSZ) arra mutatott rá, hogy az utóbbi időszakban a kórházak kiadásain belül az orvostechnikai eszközök részaránya mára egyszámjegyűvé zsugorodott. "A beszállítók az áraikba sem tudják beépíteni a várható fizetési késedelmet, hiszen ezt megkísérlő beszállító a kórházi tender elvesztését kockáztatná. Az Országos Kórházi Főigazgatóság hivatalos statisztikai adatai szerint a beszerzett kórházi eszközök inflációja évek óta 1% alatti" - sorolta.

Tóth Zsolt (Mediklaszter) szintén megemlítette a COVID miatt hosszú ideig elektív beavatkozások leállítását. Ez a helyzet, valamint a meglévő nagy beszállítói kintlévőségek és az MDR (orvostechnikai eszközök alkalmazásának szigorúbb uniós rendelete) idén május 26-i bevezetése miatt szerinte egyre nehezebben helyzetbe kerülnek a hazai orvostechnikai beszállítók. Azt is leszögezte, hogy a beszállítók nem tudják beépíteni az áraikba a kifizetések késedelmét. A kórházi beszerzések túlnyomó részében az elbírálás alapja a legalacsonyabb ár, így a tender elveszítését kockáztatná az az ajánlattevő, amelyik ezt megkísérli. "A 2020. év eleji központi adósságtárgyalás – melynek során a kormányzat a lejárt tőketartozás részleges elengedését kívánta elérni – fontos tanulsága, hogy a beszállítók az év végi adósságkonszolidáció korábbi években megszokott gyakorlatát nem tekinthetik automatizmusnak" - vonta le a korábbi események alapján a tanulságot a Mediklaszter főtitkára és ő is kiemelte, hogy a kórházak által beszerzett szakmai anyagok inflációja évek óta 1% alatti, miközben a kórházak kiadási szerkezetén belül egyre csökken a dologi kiadások részaránya.

Rásky László (OSZ) azt is részletezte lapunknak válaszolva, hogy ha egy cég nemcsak a fekvőbeteg-ellátásban érdekelt, hanem más, főként versenypiaci szegmensben, keresztfinanszírozással egy darabig tudja kezelni az adóssághelyzetet. "Speciális(an rossz) helyzetben vannak azok a cégek, amelyek a fekvőbeteg-ellátás orvostechnikai eszköz szolgáltatása mellett a járóbeteg-ellátás gyógyászati segédeszköz szolgáltatásában is részt vesznek: ez utóbbi szegmensben ugyanis 18 éve nem emelkednek a kvázi hatósági árak, így a fedezetek nagy része már régen elfogyott" - magyarázta. A biztos tőkeháttérrel rendelkező cégek – pl. a multinacionális cégek leányvállalatai – jellemzően cégcsoporton belüli hitellel oldják meg a finanszírozást. Nyilván ennek is van költsége az itteni cég szempontjából.

"Viszonylag ritka a faktorálás, bár egyre több cég veszi igénybe ezt a lehetőséget. A kórházak szempontjából ennek nyilvánvaló veszélye, hogy a faktorcégeknek nincsenek „piacmegtartási” dilemmái, ezek a vállalkozások a követelés mielőbbi behajtásában érdekeltek" - sorolta a túlélési technikákat az OSZ főtitkára. "Vannak olyan vállalkozások, amelyek jó néhány évvel ezelőtt, direkt ebből a célból tartalékot képeztek, és ilyenkor ehhez a tartalékhoz nyúlnak hozzá" - árulta el. Rásky László elmondása szerint "a legtöbben banki hitellel operálnak – egészen addig, amíg a bank hitelt nyújt".

Mikrovállalkozásoknál fordul elő, hogy

A CÉGTULAJDONOS ELMEGY A VÉGSŐKIG, AZAZ PÉLDÁUL A SAJÁT HÁZÁRA FELVETT JELZÁLOGHITELT HASZNÁLJA FEL A CÉG TÚLÉLÉSÉRE.

Eközben a legnagyobb hazai tulajdonú orvostechnikai vállalatoknál, a MEGYSZ 8 tagvállalatánál összességében nem okozott likviditási válságot a hazai ellátórendszer teljesítménye, mivel a szervezet tagvállalatai elsősorban az export piacokon tudnak érvényesülni.

Azt is kifejtették, hogy a szövetségnek van olyan tagvállalata, amelyik faktorál, van, aki az exportbevételeit fordítja a hazai piac finanszírozásra, amit csökkenti a fejlesztéseinek ütemét és befolyással van az további export lehetőségekre is.

 

Konszolidációra várva, levelet írtak a beszállítók

Rádai Tamástól (ETOSZ) azt is megtudtuk, hogy látva a rekordsebességgel halmozódó kifizetetlen kórházi számlákat, a kórházi beszállítók jelentős részét tömörítő érdekképviseletek - az ETOSZ, a HIVDA, a MediKlaszter és az Orvostechnikai Szövetség - júliusban az érintett miniszterekhez és a Miniszterelnökséghez fordultak.

Ugyanezt erősítette meg lapunknak Rásky László (OSZ), úgy részletezve, hogy a július elején a pénzügy-, a belügy-, és az emberi erőforrás minisztereknek küldött leveleikre nem érkezett válasz, ezért július végén a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez fordultak. Egyelőre onnan sem érkezett reakció.

Közös levelükben rövid távú megoldásként a beszállítók azt kérték a kormánytól, hogy ne kelljen tovább hitelezniük a kórházakat, a kormányzat évközi kifizetéssel rendezze az állam egészségügyi intézményeinek lejárt tartozásait. A kórházi beszállítók mindössze azt szeretnék elérni, hogy az állam ugyanolyan következetességgel lépjen fel a saját intézményeinek tartozása kapcsán, mint ahogyan az államnak tartozó vállalkozásokkal szemben fellép.

Rásky László arra is felhívta a figyelmet, hogy tavaly november végén, az adósságrendezés előtt csaknem 46 milliárd volt az intézmények lejárt tartozása – ezt az értéket idén július végén elértük.

Célszerű lenne szeptemberben egy körülbelül 50 milliárd forintos adósságrendezést végrehajtani,

hogy az e nélkül év végére 60 milliárd forint feletti összegre növekvő tartozást kordában lehessen tartani - javasolta Rásky László.

A MEGYSZ reméli, hogy a kormány minél gyorsabban reagál a kórházak eladósodására és kezeli a kialakult helyzetet.

Tóth Zsolt (Mediklaszter) egyetértett ezzel, kiemelve, hogy feltétlenül szükséges az ipar számára az azonnali konszolidáció, de félő, hogy csak a szokásos év végi időpontban kerülhet sor rá.

A kormányzat részéről jelenleg is zajlik olyan strukturális és finanszírozási változások előkészítése,

amelyek a jövőben hatással lehetnek a kórházi adósságállomány alakulására. Azonban – hasonló argumentumok mellett – ezzel már évtizedek óta összekapcsolódik a beszállítók pénzügyi rendezésének a halasztása, ami a szektor számára jelentős bizonytalanságot jelent" - tette hozzá.

Tóth Zsolt szerint az év végi adósságrendezés előrehozása nemcsak a kórházak és beszállítóik viszonyában hozna megnyugvást, de költségvetési megtakarítást is jelent, hiszen azzal megelőzhető a késedelmi kamatok további halmozódása, különös tekintettel a Magyar Nemzeti Bank által bejelentett kamatemelési ciklusra.

 

Mi lenne a tartós megoldás?

Rásky László (OSZ) szerint a legfontosabb feladat a finanszírozás javítása, azaz elsősorban a HBCS-pontrendszer forintértéke és a tvk-k korrekciója lenne. Ahogyan a vonatkozó - 1798/2019. (XII. 23.) Korm. határozat egyes egészségügyi kérdésekről – Kormányhatározat fogalmaz: „az emberi erőforrások miniszterét, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közreműködésével tegyen javaslatot az intézményi finanszírozás meghatározásának ellátási eseményeken alapuló, valós szükségletekhez igazodó módszertanára és az ennek megfelelő teljesítményvolumen-keretek meghatározására, figyelembe véve a vezetői ösztönző szempontokat is.

Az OSZ főtitkára szerint az elmúlt évek költségvetési finanszírozási adataiból az látszik, hogy a kormány nem szándékozik érdemben emelni a dologi kiadások finanszírozását. Kérdés, milyen döntés születik majd akkor, ha

a kormány szembesül azzal, hogy a finanszírozás korrekciójának költségvetési pluszterhe éves szinten megközelíti a 100 milliárd forintot.

Rádai Tamás (ETOSZ) érdeklődésünkre úgy fogalmazott, hogy "a kórházak pénzügyi stabilitásának gyors helyreállítása mellett az ETOSZ véleménye szerint hosszabb távon csak a valós ellátási költségeket fedező finanszírozás hozhat megoldást". Szervezetük egyetért azzal a 2019. decemberi kormányhatározattal, amely az összes egészségügyi szakmára kiterjedő átfogó ráfordítási adatgyűjtést és díjtétel-felülvizsgálatot írt elő, és amelynek végrehajtása a járványhelyzet miatt késedelmet szenvedett. Régóta rendezetlen kérdés továbbá a nagyobb értékű diagnosztikai és terápiás berendezések (CT, lélegeztetőgép, sebészeti torony stb.) karbantartásához és az elavult gépek cseréjéhez szükséges anyagi fedezet biztosítása. Az ETOSZ fontosnak tartja, hogy a finanszírozási felülvizsgálat ennek megoldására is kiterjedjen.

"A világjárvány tapasztalatai egyértelművé tették, hogy a társadalom számára az egészségügyi ellátórendszer fenntartása nem elsősorban költség, hanem sokkal inkább befektetés, és az egészségügy megfelelő működése a nemzetgazdaság számára is nélkülözhetetlen. Nemzetközi példák alapján a jövő útja - más szektorokhoz hasonlóan - a közfinanszírozott egészségügyben is a szolgáltatás minőségét mérő adatok szisztematikus gyűjtése, és a beteg mielőbbi gyógyulását ösztönző, eredményesség alapú finanszírozási módszerek bevezetése - vázolta az ideális jövőképet Rádai Tamás.

A Magyar Egészségipari Gyártók Szövetség azt hangsúlyozta, hogy időszerű lenne, ha az egészségügyre költött forrásokat jelentősen megemelné az állam, legalább a másik három Visegrádi ország által biztosított szintre.

Emellett hasznos lenne, ha a valós költségekhez igazítanák az ellátás finanszírozását – az ehhez szükséges adatok rendelkezésre állnak.

Tóth Zsolt (Mediklaszter) szerint a jelenlegi kedvezőtlen helyzet mielőbbi beavatkozást igényel, de természetesen a megoldás egy kiszámítható rendszer lenne, amely képes biztosítani folyamatos finanszírozást.